HTML

Turbolya

Utazás az ízek birodalmába szavak által, utazás a szavak és a lélek mélyére ízeken keresztül, meglátni és megtalálni önmagunkat és másokat gasztronómia és irodalom keresztútjain.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

2011.04.18. 20:12 L.S.PEREGRINUS

I. rész - Hogyan lettem vándorszakács

Jól emlékszem a piros lábasra a vihar közepén; fakanállal a kezemben csodáltam, ahogy a sárgásfehér krumplikarikák alatt serceg és pattog a forró szalonnazsír meg ahogy az apró, barna hagymadarabok rátapadnak a krumplikra, mintha valami perzselő áradatban keresnének menedéket. De a pirospaprika hódítására, az odasülő és megszabaduló krumplik fehérsége feletti teljes győzelmére is pontosan emlékszem, mert Toti bácsi, akiből a vihar jött, mindent megmutatott és a rejtett részletekre is felhívta a figyelmemet.

Apa aludt, anya Toti bácsi zakóját szöszözte, én pedig a serpenyős krumplit tanultam.

Az úgy van, mondta Toti bácsi, hogy el kell találni a belülről fakadó szottyát. Mert anélkül vízíze lesz, és úgy is van, folytatta, hogy a karikák éles peremét kell figyelni, mert amikor tompul az élük, olyankor kezdenek engedni a beavatkozásnak. Onnan teljes tűzzel már csak úgy öt perc és jön a szotty, amire igen kell figyelni. Akkor aztán le a tűzről, hozzá az a kis paradicsom és az a sok kolbász, mert majd a paradicsom leve és a kolbász zsírja közösen oldják fel a lábas aljáról a pörköt. Azt a finom, istenadta pörköt, hatódott meg Toti bácsi, aki világéletében képtelen volt elfojtani a belülről fakadó vihart, így hát amerre csak járt, mindig mindent felforgatott.

És akkor apa felébredt, kivette anya kezéből Toti bácsi zakóját, a piros lábast pedig a tűzről lekapván a sarokba hajította. Úgy láttam, apában szét fog szakadni valami, de tartotta, hogy beleizzadt a homloka, vagy az is lehet, hogy a vihar érte el. Nem tudtam eldönteni, meg túl rémisztő volt az egész, csak arra emlékszem, hogy Toti bácsi felvette a zakót és már itt sem vagyok mozdulattal feltartotta mindkét kezét. Zsebeiből falavelek, csokoládémorzsa, fokhagymahéj és cigarettapapír hullott, én meg a serpenyős krumpli haldoklására gondoltam. Arra, hogy fekszik szétszórva, kiömölve, meszelt falra és kőpadlóra mázolódva, és a szottyát lassan, de megállíthatatlanul felszívja a szomorúan elfolyó idő.

Akkor aztán láthattam a konyhaablakból Toti bácsi távolodó, kérdésekkel, tépelődésekkel, vonakodással teli alakját, és láthattam kétféle furcsa kínt. Apa kerítés mellett mereven, elcsigázott fegyelmezettséggel feszülő testének mindennapi és Toti bácsi távozó lépteinek bizonytalanságukban is ünnepélyes kínját, s érezhettem a magamét, ami azért volt, mert én is a távozóval szerettem volna tartani. Mert a maradás tűnt kínok árán elviselhető, bár akkor úgy éreztem, sokak által zokszó nélkül tűrt tehernek.

Anya is úgy maradt, félig ülve, félig heverve a kanapén, kezei lehullottak, szoknyáján szépen ott sorakoztak a Toti bácsi zakójáról szedegetett szöszök, anya meg befelé nézett, kirekesztvén minden kívülit, engem is beleértve.

Emlékszem, nem tudtam akkor elképzelni, mi lesz ezután. Vagyis csak azt tudtam elképzelni, hogy minden örökre így marad; Toti bácsi távozóban, anya befelé tekintve, apa a kerítésnek feszítve izzadtságos kínját, a serpenyős krumpli meg már mindörökre haldokolni fog.

Hogy velem mi lesz, azt aztán egyáltalán nem tudtam elképzelni. Ház, kerítés és kín, haldoklás és távozás közötti átmenet a szomorúan szívárgó időben, mely felissza mind a szottyát.

Talán így is maradt ez a kép mindörökre, s mi benne valamennyien ugyanúgy megvagyunk.

Mégis elhatároztam egyszer, hogy megmentem a földkerekség, a világ összes haldokló serpenyős krumpliját, s hogy én is távozni fogok.

Így lett belőlem végül, nem kevés kanyargás után, vándorszakács.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://turbolya.blog.hu/api/trackback/id/tr952837795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu